Puskin: Anyegin szereplői
Anyegin
Anyegin tökéletes kifejeződése az otthontalan, világban helyét nem lelő embernek. A könyvön nevelt, való élettel soha nem találkozott ficsúrnak, aki még fel sem nőtt igazán, máris kiégett. Nincsenek vágyai, nincsenek céljai, a világban idegenül, valódi akarat nélkül, bábként mozog. Halálosan untatja minden, komolyan venni semmit nem tud, Sem az életet, sem az irodalmat, holott imidzsét annak hőseiből próbálja összerakni. A kor divatos byron-i világfájdalma keveredik benne a diadalmas dandy, a fölényes világfi felvett pózával. Mégsem csap be minket. Az álarc mögött látjuk a szerethető Anyegint, látjuk pátoszmentes magányosságát, Tatjana megvallott szerelme után hat évvel látjuk őszintén, egész lényét átjáróan szeretni. És látjuk szenvedni attól, hogy ez a szerelem amely, megmentené őt saját magától viszonzatlan marad. Anyegin tragédiája, hogy az önmaga által kreált attitűd sorsává vált.
Tatjana
Tatjana a 19.századi orosz nemesi kúria megdicsőülése. Minden porcikájával különbözik az őt körülvevő pletykaéhes vidéki élet harsány szereplőitől. Vidám és kacér húga árnyékában nem ő a nő. Ő csendes, visszafogott, magát mindenből kivonó, könyvei lapjain élő különc. Akinek számára a legfontosabb a tisztaság, a becsület, a hűség. Hűség mindenhez ami fontos. Hűség az orosz tájhoz, a családhoz, a gyermeki romaltansághoz. Minden amit az életről gondol könyvei lapjainak summázata. Minden amit a szerelemről gondol olvasmányai szerelmes hőseinek summázata. A fejében összeállt férfi ideálhoz keresi annak megtestesülését. És ekkor lép színre Anyegin. A szintén könyveken nevelkedett Anyegin, aki személyiségét olvasmányaiból szintetizálja. Tatjana első látásra beleszeret, szerelmét oly mélyen élve meg, hogy levetkőzve minden társadalmi sémát ezt egy levélben azonnal meg is vallja neki. Ezt a levelet megírása után újraolvasni nem meri, Anyeginhoz eljuttatni igen.
Szophoklész: Antigoné szereplői
Antigoné
A fiatal királylány nem hősnek született, ő csak élni akart, Haimón menyasszonyaként élvezni a szerelmet,a fiatalságot, ábrándozni az előtte álló egész életről. De a sors, és szerelme apja máshogy rendelte. Az érzékeny, érzelmekkel teli lány teljes szívvel tud szeretni, teljes szívvel adja magát a hagyományokért, a családi értékekért. És ha kell bármivel szembeszáll ezekért az értékekért. Ha kell előveszi határozott, magabiztos, megrendíthetetlen és makacs énjét és teszi amit tennie kell. És helyesnek tartott tettéért emelt fővel vállalja az igazságtalan büntetést. A lelkiismeret parancsát még az életnél- amit fiatalos hévvel úgy szeret- is fontosabbnak tartja.
Homérosz: Odüsszeia szereplői
Odüsszeusz
Odüsszeusz jellegzetesen görög ember, az ókori görög nemzeti vonások dicsőülnek meg benne: a beszéd szeretete, a diplomatikus ügyesség, az éles ésszel mindenkin túljáró ravaszság. Egy politikusi karrier elengedhetetlen tulajdonságai.
Legfőbb tulajdonsága mégis a kiváncsiság, a rácsodálkozás ( amely Platón szerint minden filozófia alapja). Ez vezeti útja során, ez a kiváncsiság táplálja világjáró szenvedélyét, tengeren túlra kergető nyugtalanságát.
Evvel a vagabond életérzéssel párosul álhatatossága és hűsége amely kitartóan vezeti haza Pénelopéhez, akiről azt sem tudja életben van-e.
Pénelopé
Pénelopé nem kevésbé cseles mint férje, akinek távollétében avval hárítja el a kérők ostromát, hogy addig nem választ magának új férjet közülük, amíg meg nem szövi öreg apósa szemfödelét. A csel abból áll, hogy amit nappal megszőtt azt éjjel felfejtette. Pénelopé erénye a már-már irreális hűség, életét arra teszi hogy kitartóan várja húsz éve távollevő férjét akiről nem tudja él-e egyáltalán.
Pénelopé bölcs és óvatos, az évek és az ostromló kérők azzá tették. Férje hazatértekor nem borul egyből annak karjaiba, hanem ágyuk készítésének titkával bizonyosodik meg arról hogy a hazatérő valóban a férje.
Shakespeare: Hamlet szereplői
Hamlet
A wittenbergi egyetemről apja halálhírére hazatérve Hamleten a gyengeség, csüggedtség, a mélabú uralkodik egyre erősebben. Ebből a tenni nem képes állapotból apja szellemének megjelenése zökkenti ki, a szellem megjelenése majdnem megtébolyítja. Végtére is összeszedi magát, készen áll a cselekvésre, készen áll a bosszúra. Hogy leplezze titkát és a tettet amire készül bolondot mímelt, őrültnek tettette magát. Hogy nagybátyja ne gyanakodjon hogy készül valamire ellene az eszelősség álarcával igyekezett leplezni lelke valódi zavarát. Külsejében, beszédében, viselkedésében valami őrült vadságot játszott meg. Olyan kiválóan alakította az őrültet, hogy mindenkit megtévesztett vele. Ez az őrület szép lassan valósággá vált.
Lelki zavarának egyik okozója, hogy bár apja szelleme csak Claudiust jelöli meg gyilkosként, nem bízik anyjában sem, érzi, hogy bűnrészes. Ez az anyja iránt egyre erősödő gyűlölet általános nőgyülöletté válik, amit a belé halálosan szerelmes Opheliára is ráragaszt.
A megfontolt, szemlélődő Hamletből a körülmények hatására egy őrült ámokfutó válik, billegő, impulzív viselkedése, zavart állapota sok ember és végül saját halálát okozza.
Ophelia
Ophelia Polonius, a király legfőbb államtanácsosának a lánya. Finom, érzékeny, mindenkihez kedves fiatal lány, egy bájos bakfis aki az első szerelem élményét éli át Hamlettel. Minden gondolata e szerelem és a remélt házasság körül forog. Gyöngéd lélek, aki apja erőszakos halála után, melyet éppen szerelme követett el, igen rövid idő alatt megtébolyul. Megbomlott elmével dalokat énekelt szerelemről, halálról, olykor értelmetlen dalokat. Úgy csinál mintha semmire nem emlékezne ami vele történt, virágokból koszorút fon és énekel. Egy vízbe aláhulló fűzfaágra akasztja koszorúját majd vízbe esik s miközben dalol süllyed el a tóban s veszi bele a fodrozó víztükörbe.
Moliere: Tartuffe szereplői
Elmira
Elmira Orgon második felesége, árnyalt jellemű, nemes nőalak akit kényelmes élete hiszékennyé, naivvá tesz. Ezek a tulajdonságai az emberek iránti bizalmából fakadnak, az élet még nem kényszerítette csalódásra. Nem jár messze attól, hogy ő is bedőljön Tartuffe számító színjátékának, szerencsére még idejében észbe kap és férjét is megóvja a gazember által előidézett teljes megsemmisüléstől.
Orgon
Orgon elmira férje. Buzgón vallásos ember, sok a látogatja az imaórákat. Naív emberekbe a végtelenségig hinni tudó jó szándákó családfő. Pont ez a naivitás ami képes minden szándékát rossz útra terelni, és csapdákat szőni akár saját családja vagy akár saját maga ellen is.
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
Szerelmetes Erzsók
Erzsók a kocsmárosné 55 évével benne van a korban, arcán pír, a rossznyelvek szerint iszákos. A falu népe szereti, hisz ő méri a bort nekik, többeknek a szíve is lángol érte. Így Fejenagy kovácsnak és a
jámborlelkű kántornak. Erzsók vidáman fürdik a férfinép hódolatában és tölti tele a boroskancsókat. Színpadias teremtés, nyomban elájul amikor két vendége Fejenagy és Harangláb összeverekednek.
Jámborlelkű kántor
A gyáva kukac kántor amazon felesége mellett szeret bele abba a pirospozsgás asszonyba, aki neki a bort méri vasárnaponként. “Igaz” szerelme addig tart mint bátorsága. Amikor Fejenagyagy fenéken
billenti Erzsók iránt lángoló szerelme miatt, gyáva nyúlként bőgi el magát s ered futásnak.
Katona József: Bánk bán
Melinda
Bánk felesége gyönyörű, fiatal, férjéhez minden át ragaszkodó nő, és legfőképpen anya. A királynő öccse, Ottó érzékéi szenvedélyét, heves ostromlását öntudatosan utasítja vissza, hivatkozva férje iránt érzett hűségére, szerelemére. Az intrikák, kerítő tanácsok miatt Ottó mégis
célt ér. Melinda nem bírja feldolgozni a szégyent és férje átkát, teljesen összetörve a szelíd tébolyba menekül.
Bánk
Magányos, tépelődő hős aki bizonytalansága mellett tele van indulattal, szenvedéllyel. Gyanakvó és bizalmatlan mindenkivel, a lázadó főurakkal, a saját feleségével. Indulatossága mellett szenvedő típus, sokat töpreng, önmarcangol míg végül tettre szánja el magát. A sok töprengés mit sem ér, hiszen az adott pillanatban nem tudja kezelni indulatait, a düh indulata öleti meg a vele rideg és gúnyos Gertrúdist, a düh indulata nem leszúratja, hanem összeszúrkáltatja vele a királynét, egy nőt.