Puskin: Anyegin
Az orosz romantika korszakmeghatározó verses regénynek főszereplője Jevgenyij Anyegin. A meghasonlott lélek, akinek élete már azelőtt értelmét veszítette, hogy azt megtalálta volna. A fiatal, művelt, gáláns ifjú, a pezsgő szentpétervári társasági élet és a byron-i spleen hiú póza mentén építi önnön személyiségét. Evvel az életuntsággal érkezik vidékre, a gazdag nagybácsitól örökölt birtokra, ahol ha lehet még jobban gyötri az unalom. A magányos farkasságra ítélt ifjú váratlanul mégis barátra akad fiatal szomszédja, Lenszkij személyében, sőt a szerelem is rátalálna, ha levetkőzné divatos előkelő idegenségét és kinyitná előtte a szívét. A lány Tatjana, aki ugyanannyira kilóg a provinciális vidéki életből mint Jevgenyijünk. Tatjana a világirodalom legszebb szerelmes levelében vall szerelmet Anyeginnak, aki erre a világfi fanyar fölényességével válaszol. Hogy még egy gonosz tőrdöfést merítsen Tatjana szívébe látványosan flörtölni kezd a lány húgával Olgával. Olga Lenszkij menyasszonya, a sértett vőlegény párbajra hívással válaszol Anyegin játékára. A két barát másnap hajnalban néz farkasszemet egymással. Lenszkij pisztolygolyója célt téveszt, Anyegin lövése végzetetes, hiába öleli megrendülten barátját, már késő.
Anyegin elhagyja a vidéket, Tatjana pedig ráébred, hogy az ifjú akiért lángol csupán divatos irodalmi hősök elegye, könyvélményei megtestesítője.
Tatjana és Anyegin hat évvel később találkoznak egy szentpétervári fogadáson. Anyegin mint bolygó lélek, Tatjána, a még mindig különös, merengő Tatjána mint Nyikitin herceg felesége. Ezúttal Anyegin lobban lángoló szerelemre, Tatjana avval a monológgal utasítja őt vissza amivel tette ezt ő hat évvel korábban.
Szophoklész: Antigoné
A tragédia szövevényes úton mutatja be morál és hatalom összecsapását. A morált Antigoné, Oidipus király lánya, a hatalmat Kreón, Théba uralkodója képviseli. Kreón aki megtiltja Antigonénak hogy eltemesse párbajban elesett fivérét Polüneikészt . Antigoné, húga Iszméné által cserbenhagyva, a zsarnoki rendelettel szembeszállva egymaga földeli el bátyját, evvel aláírva saját maga halálos ítéletét. De nem tehet másként, a mélyen vallásos lány számára a végső szertartás elmaradása a legnagyobb iszonyat.
Ez a tette tragédiák sorozatát indítja el. Kreón Teiresziasz jóslatát semmibe véve halálra ítéli Antigonét, aki fia, Haimón menyasszonya. Antigoné a kórus kíséretében egy csodálatos ömlésű gyászdalban siratja el magát amint utolsó útjára indul. Siratja meg nem valósult életét.
Haimón menyasszonya halála hírére öngyilkos lesz evvel beváltva a teiresziászi jóslatot. Fia halálhírére Eurüdiké is öngyilkos lesz. Kreón nagy árat fizetett kegyetlen döntéséért. Hátralévő életében viselnie kell súlyát annak hogy fia és felesége miatta mentek önként a halálba.
Homérosz: Odüsszeia
Az Odüsszeia a kalandok eposza, országoké, tengereké, utazásoké. A „sokcselű” Odüsszeusz Trója pusztulása után a tengeren elindul haza Ithakába szeretett feleségéhez Pénelopéhez, aki kérőktől körülzárva tíz éve hűségesen várja hazatértét.
Az út nem olyan egyszerű, a tenger nagy útvesztő, különösen egy kíváncsi ember számára. És különösen ha egy isten haragszik erre a kíváncsi emberre. Odüsszeusz kalandjai kimeríthetetlenek, találkozik szörnyeteggel, titokzatos távoli népekkel, lótuszevőkkel, félszemű óriással, a disznóvá változtató Kirkével. Minden olyan lénnyel amellyel az első görög hajósok képzelete benépesítette a Földközi-tenger partjait. Árbóchoz kötve meghallgatja a szirének bűvös énekét, túléli társait akik szörnyű viharban vesztik életüket. Egymaga vetődik Kalypso nimfa szigetére ahonnan kilenc év után szabadul, még egy év kell hogy hazajusson feleségéhez. De hazatér. Meggyilkolja a kérőket akik távollétében feleségét ostromolták és felélték vagyonát majd belevág a nyugodt családi életbe.
A nagy kérdés, amire Homérosztól nem kapjuk meg a választ, hogy vajon sikerül-e neki? Sikerül-e a húsz év állandó veszélyekkel és kalandokkal teli év után nyugodtan élni, szerető férjet, példás családapát játszani? Vagy tovább hajtja a vérébe ivódott kalandvágy?
Shakespeare: Hamlet
Hamlet dán királyfi a világ eseményeit többnyire csak szemlélő, inaktív ifjú, aki apja halálhírére tér vissza hazájába. Mire hazaér minden amit addig állandónak hitt megváltozik. Apja halott, anyja Gertrúd már másnak a felesége. Történetesen Claudiusé, az új királyé, aki nem mellesleg Hamlet nagybátyja.
Hamlet össze van zavarodva, és még jobban összezavarodik amikor megjelenik neki holt apja szelleme elárulva nagybátyja, anyja új férje gyilkolta meg, hogy kezébe kaparinthassa a trónt és a vele járó hatalmat.
Evvel a látomással elindul a lavina: titkok, hazugságok, kísértetek, gyilkosság, féltékenység, bosszúszomj. Hamlet válaszút elé érkezik: továbbra is kívülállóként szemléli az eseményeket vagy saját kezébe veszi az irányítást és bosszút állva beteljesíti végzetét és megbosszulja apja halálát és elfoglalja méltó helyét a trónon. Az utóbbi mellett dönt és ez sokak halálához vezet, az első szerelmének, Ophelia apjának Poloniusnak véletlen meggyilkolása majd Ophelia öngyilkossága. Őt követi Gertrud a mérgezett borral, majd Claudius Hamlet keze által, végül maga Hamlet.
Moliere: Tartuffe
A cselekmény röviden összefoglalható: egy rokonszenves család fokozatosan áldozatául esik egy démoni gazembernek. A jómódú párizsi polgár házába fogadja Tartuffe-t a cselszövő kalandort, aki a mélyen vallásos és túlzóan erkölcsös látszatszemélyiségével azonnal hatalma alá vonja a házigazda Orgont és annak bigott anyját Pernelle asszonyt. A család többi tagja hamar átlát a szitán hogy Tartuffe egy egyetemes csaló aki Orgon manipulálásával akarja megszerezni a ház feletti uralmat. Orgon a lányát is Tartuffe-nek szánja, Tartuffe azonban Orgon feleségébe, Elmirába szerelmes. Érzelmeit egyenlőre nem mutathatja ki, hiszen felépített mélyen vallásos karaktere, a „jámbor hívő” imidzse azonnal csorbát szenvedne.
Tartuffe szerelmi ajánlattal környékezi meg Elmirát, amikor ez Orgon fülébe jut, csupán rosszindulatú vádaskodásnak tartja, olyannyira hogy még a hírhozót, saját fiát is száműzi a házból. Orgon egyre inkább Tartuffe hálójába keveredik, készül az esküvőre amikor lányát a kalandorhoz adhatja, minden vagyonát ráiratja. Tévhitéből akkor ocsúdik fel, amikor az asztal alá bújva fültanúja lesz ahogy védence feleségének udvarol. Csakhogy az „ erkölcs csősz” csalótól nem olyan könnyű megszabadulni, az Orgon ellen hamis iratokat kreál, amelyek a törvényszékre tartoznak, így bízva Orgon letartóztatásában. Meglepetésére a rendőrség őt vezeti el bilincsben és minden jóra fordul.
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
A komikus eposz egy fricska a kortársaknak. Az épp hogy az irodalmi élet porondjára lépett fiatal, izgága, minden muriban benne levő Petőfi mutatja a ezt a fricskát 1844-ben. Mutatja a dagályos,
modoros, patetikus magukat halálosan komolyan vevő kortrás íróknak, költőknek. Az eposz mint tudjuk komoly műfaj, hőstettet, vitézséget énekel heroikus hexameterekben némi szerelmi szállal
emberibbé téve. Ehhez képest A helység kalapácsa egy kocsmajelenet, a vitézi dolgok itt kimerülnek a boroskancsó emelgetésében , de szerelem itt is szövődik. És a bonyodalom ebből adódik.
A jámborlelkű kántor szerelmet vall a már elvirágzóban lévő, a rossznyelvek szerint iszákos kocsmárosnénak, szerelmetes Erzsóknak. Erre toppan be a harangtoronyból szabadult helyi kovács,
Fejenagy, aki éktelen haragra gerjed, hiszen ő akart szerelmet vallani Erzsóknak. Jobb ötlete nem lévén megveri a jámborlelkű kántort, aki, jobb ötlete nem lévén, elbőgi magát. És evvel kezdetét veszi egy sok szálon futó falusi kocsmai verekedés. Van aki elfut, van aki marad, van aki az álmos bíróval, a feleségpüfölést éppen abbahagyó kisbíróval tér vissza. A véres kocsmai jelenet után- minden véres,
asztal, szék összetörve, a földön egy leharapott fül- a bíró rendet rak és az élet megy tovább békében, boroskancsót emelgetve.
Katona József: Bánk bán
1213-t írunk, a király II. András az országtól távol, helyettese Bánk bán az ország nagyura országjáró körúton, úgyhogy a valódi hatalom a a meráni származású Gertrúdis ki A magyar urak fortyognak, az még hagyján hogy Gertrudis idegenszívű, csak hazájabelieknek oszt kiváltságot, de tetejében még nő is. A főurak lázadnak, Bánk gyönyörű feleségét Melindát Ottó, a királyné öccse környékezi meg.
Mindennek hátterében Gertrudis áll. Ő bánik rosszul a magyar néppel és ő biztatja öccsét Melinda elcsábítására. Bánk lelkében óriási vihar dúl, tombol az ország sorsa és felesége hűtlensége miatt, mindkettő okozója Gertrudis. Csak az ő kiiktatásával állhat helyre a rend. Ezért öli meg Bánk egy véres, végtelen, politikai és magánéleti indulatoktól vezérelt éjszakán Gertrudist. Ebben az éjszakában benne van minden indulat, a haza iránt érzett aggodalom, a magánember sértettsége. Ez a két érzés viaskodik Bánkban a cselekvés pillanatában. A kimenetel tragédia. Gertrudis- akiről később kiderül hogy ártatlan a csábítás ügyében- halott, de halott Melinda is, Ottó emberei gyújtották rá a házat.